Számos gyilkosság egy úri kúrián

1.Rész

Írta:
Kustor Tamás

A szemembe nézett mikor a pultnál ülve megittam a sokadik pohár whiskymet. Élénk zöld szeme akár a méreg. Minden alkalommal megbabonáz. Elég egy sanda félre pillantás és már a szolgája vagy. A drága és utánozhatatlan Stella. Felvetődik benned a kérdés ki vagyok én, és miért beszélek egy ismeretlen nőről. Mindent majd a maga idejében. Nem lesz egy hosszú történet. Kezdem az elejéről...

Egy féltékeny feleség felbérelt, hogy kicsit járjak utána a férje miért nem ér haza soha időben az elmúlt időszakban. Nem is kell mondanom, hogy gyorsana végére jártam az ügynek. Követtem a kocsiját egészen a kínai negyedig.Az ázsiai prostik lehettek a gyengéi, mert mindjárt hármat is magával vitt egy közeli motelba. A tűzlépcsőn felfelé másztam és a tetőre felkapaszkodva láttam a hatalmas üvegtetős szobát. Szerintem mondanom sem kell, hogy a barátunk igen csak jól érezte magát a három leányzó társaságában. Kifejezetten bizarr volt még az én ízlésemnek is amit csináltak. Pár fotó és meg is van a bizonyíték, hogy a feleségnek kétsége igaz volt. Elválnak, majd jól megkopasztja ezt a hűtlen faszt. Mikor lemásztam az utca túlvégében parkolt egy kocsi, ami hirtelen padlógázzal és gumicsikorgatással száguldott el az utcából és fordult be a sarkon, majdnem karambolozva. Ki lehetett, és miért volt ilyen sietős dolga? Mindegy is. Vegyük fel a megérdemelt pénzt. A legszebb az egészben, hogy ez a pasas fizeti, hogy lebuktatom. Nem szívesen csinálom ezt. Egy pénzre éhes plasztik kurva hasznot akar húzni a férje nyilvánvaló hűtlenségéből. Képviselő lehet, vagy egy igen fontos üzletember. Nekem nem számít. Én pénzből élek és ez a város romlotabb, mint valaha. Korrupció és bűnözés amerre a szem ellát. Mindenből kiveszik a részüket a fejesek. A maffia lassan olyan szinten jelen van mindenhol, hogy az elnök is lassan a maffia embere lesz. Persze képmutató vagyok, mert ha munkát kapok tőlük és nem kell ölni akkor elvállalom. Apró munkák. Behajtások, védelmi pénzek beszedése. Pár pofon és még a legfelbátorodotabb kutya is kicsengeti, ami a maffiának jár. Mikor zsaru voltam ellenük harcoltam és most nekik melózok. Igazi faszfej vagyok. A kocsim felé sétálva belehuppantam a puha bőrülésbe és elterültem benne. Az ülés alól kihúztam egy üveg whiskyt és belehúztam egy emberes kortyot. A hideg végig futott rajtam és éreztem, hogy a szesz a torkomban felmelegít ezen a téli éjszakán. A visszapillantóba saját magam figyeltem és probáltam elfogadni a látványt amit nem tudtam eddig elfogadni. Kezdtem belebolondulni az egészbe. Ekkor saját magamra lettem figyelmes, aki hátsó ülésen ült. Nem habozva szegezte nekem a kérdéseit.

-Nézd meg hova jutottál? Miért csinálod még mindig ezt? Szerinted meddig fogod bírni?

-Te ne kérj engem számon. Tudod nagyon jól, hogy miért kell ezt csinálnunk.

-Megint felhozzuk a múltat. Nem élhetsz örökké „remeteként” eldobva a nyomozói hivatást! Vissza kell térned és rendet kell tenned a városban! Nézd meg hova tart a város. –Az ablakon kitekintve néztem az utcán sétáló embereket. Kurvák és stricik. Féleltől megtelt emberek kerülgetik őket. A sikátor sarkán éppen egy fiatal srácot rúgdos a földön pár nehézfiú.

-Szerinted ezt érdemli ez a város? Újra vissza kell térnünk és rendet tenni kissé radikálisabb módszerekkel. Újra a rendőrség kezébe kell adni az irányítást, mert ez egyértelműen nincs már meg nekik. –Gyújtást adtam és felbőgettem a kocsi motorját.

-Nem. Ez már nem az én dolgom. –Majd egy istenes gázfröccsöt adtam neki és elindultam a nő házához.

Az utcán száguldozva a 67-es Impalámat mindenki megbámulta. Fekete volt akár az éjszaka és a króm felniken, minden egyes lámpa fénye megcsillant. Álom volt ez a kocsi. Nem is nagyon akartam tőle megválni. Egyszer majdnem ellopták, de a srác nem nagyon tudta kivel kezd ki, és miként kapja meg a „büntetést” a porbálkozásért. Az ablak lehúzva és a város pöceszaga árad be és szívom magamba. A hányinger kerülgetett régen a szagtól, de már megszoktam, hogy itt nem változik semmi. A gázpedált felengedve kezdtem lassítani és egy kézifékes kanyarral vettem be a kastély kapujának bejáratát. Olyan filmbe illő volt, hogy a kis hetyke bajszos fiatal gyerek is tátott szájjal bámulta a belépőt. A főbejáratnál már várt Mrs. Barrington. Legalábbis egy ideg még Barrington. Nem hiszem, hogy a képek láttán minél hamarabb Ms. Benett szeretne lenni újra. Ki sem szálltam a kocsiból. Egy borítékba csúsztattam a képeket majd oda nyújtottam neki. Egy másik borítékot pedig ő adott nekem. A jól megérdemelt jutalom. A mosoly az a arcomon midnent elmondhatott rólam. Súlyos adag volt benne és belegondolva, hogy a férje pénze van nálam...kész röhej az egész. Már a slusszkulcs felé nyúltam mikor a nő a kezét a kocsira tette és behajolt az lehúzott abalkon. Nem tolakodóan, de kissé frusztrált a lépése.

-Tudom, hogy jó munkát végzett. Had hívjam be egy italra. Hálám jeléül.

-Sajnálom Mrs. Barrington, de...

-Szólítson Sofianak...kérem.

-Rendben. Sofia. Van pár más munkám, és nem hagyna nyugodni, hogy egy ilyen gyönyörű nő társasága visszatarthat engem az elvégzendő dolgomtól.

-Ez csupán üzleti csevegés lenne. Van egy másik munkám önnek. Talán érdekelheti. Megfizetem.

-Milyen jellegű munka munka lenne? Csak, mert nem ölök. Nem vagyok bérgyilkos.

-Ugyan, kérem. –A dekoltázsát az arcomba nyomta, mintha hatni tudna vele.

-Rendben. De csak egy ital. És szigorúan üzleti beszélgetés. –Az órámra néztem. Tíz óra nyolc percet mutatott. –Tizenkettő percet tudok önre szánni.

-Rendben. –Befelé sétáltunk a hallban. Töltött egy pohár whiskyt. A jég felé nyúlt, de intettem, hogy tisztán kérem. –A munka nem éppen megszokott lenne. Tudja Mr. Carton, nem könnyű időszak lesz ez nekem. Szeretném felbérelni, mint testőrt.

-Hölgyem, nem akarom megsérteni, de...

-Kértem, hogy szólítson Sofinak. Nem szeretem a magázódást.

-Sofia. Nem tudna megfizetni.

-A pénz nem akadály. Kérem segítenie kell. Veszélyben leszek. A férjem nem tudja ki és mire képes. –A nő már sírva könyörgött, hogy a védelmem alá vegyem, de nem tehettem.

-Tudja ismerek pár embert, akik majd megvédik önt. Ma este fel is keresem őket és ide küldöm, hogy beszéljenek a dologról. Megfelel ez így önnek?

-Nyugodtabb lennék, ha maga lenne mellettem, de ha hajthatatlan ez ügyben nem tehetek mást, mint elfogadni az ajánlatát.

-Ne féljen Sofi. Jó kezekben lesz. –Lehúztam a piát, és kiviharzottam. Hátra tekintve még láttam az aggódó arcot Sofián, de nem vállahattam ezt a munkát. Túl sok idő, kevés haszon. Majd a Mühller testvérek elintézik ezt. A kocsimba beszálltam és elhajtottam. A srác továbbra is csodálattal nézte az impalát kifelé én pedig hatalmas vigyorral néztem rá, majd egy hirtelen megindulással magam mögött hagytam a puccos rezidenciát. Következő lépés elmenni a Patriot Saloonba. Leülni és meginni pár felest, miközben a Mühller testvéreket elküldöm Sofia házába. A pub előtt egyből volt egy hely így gyorsan befoglaltam. Amit tudni kell a helyről, hogy nem a megszokott bejáraton kell megközelíteni a lebujt. A sikátorba besétálva dörömböltem a vaskapun. Egy nagydarab fickó, Marvin a biztonyságiőr, állt fel a kis hokedliéről.

-Sam! Régen láttalak. –Megölelt és magáhpz szorított. Akár egy hatalmas medve, aki éppen a vacsoráját akarja megfolytani és felfalni.

-Hogy vagy Marv? Minden rendben?

-Csak a szokásos. Esténként itt vagyok. Nappal meg a gyárban melózok. Tudod, hogy jól jön a plusz zseton.

-Jól van. Majd később gyere be, aztán meghívlak egy sörre.

-Szavadon foglak! De majd csak meló után. Na menjél. Vár a pult és lányok is biztosan örülnek majd neked.

Belépve az ajtón megcsapott a füst és szesznek a szaga. A pult felé intettem és mire oda értem a pulthoz már egy üveg jó Jamieson és egy pohár várt engem. A pultra tettem egy vaskos köteg pénzt és nekiálltam vedelni. Még az első pohár előtt eszembe jutott, hogy Sofianak megígértem, hogy oda küldöm a fiúkat. Na, de hol a francba vannak? Körbe néztem és pár perc keresgélés után megláttam a legkisebbet az emeletről lesétálni egy kurvával az oldalán karöltve. Intettem neki ő pedig elhajtotta a lányt és oda sétált hozzám.

-Régen láttalak Sam.

-Én is téged Marcus. A bátyáid is itt vannak?

-Itt. Éppen valamilyen luvnyát hajtanak az emeleten. Miért kérdezed?

-Lenne egy melóm nektek. Könnyű pénz. Egy Sofia nevű nő keres testőrt maga mellé hoszabb időre. Úgy tudom, hogy ti foglalkoztok még hasonló dolgokkal.

-Jól tudod. Mennyi pénzről lenne szó? Csak mert jelenleg van egy melónk, de a jobb pénzért válthatunk természetesen.

-Azt nem tudom mennyiről lenne szó, de egy bezsélgetést megér szerintem. Pénzes nő. –Egy névjegyet húztam elő a zsebemből, és nyújtottam oda a kis Mühllernek.

-Itt a címe és a száma. Legyen szívességből sürgős ügy oké?

-Persze. Neked bármit Sam. Mindjárt szólok a fiúknak és indulunk.

-Köszönöm. Lekötelezel. –Majd vissza fordultam és ittam. Már az üveg felénél járhattam mikor az egyik pultos lány oda jött hozzám. A drága, méregzöldszemű Stella. Tekintete már röghöz is kötött. 

-Hát veled mi van Sam? Azt hittem nem iszol mostanság.

-Hát látod. –A poharat megemelve lötyögtettem a whsikyt benne.

-Pedig nem szabadna. Olyan rendes pasas vagy. Remélem ma nem fogsz balhézni, és péppé veretni magad.

-Már nem szoktam balhézni Stella. Ne aggódj amiatt, hogy a kocsma romokban fog heverni.

-Nem amiatt aggódom, hanem miattad. Nincs kedvünk minden alkalommal összefoltozni téged. A lányok kedvelnek téged, és én is nagyon kedvellek, de nem az orvosaid vagy az ápolócicáid vagyunk. Szóval legyél résen és vigyázz magadra. –Rá néztem és rákacsintottam. Ő pedig elsétált melelttem és az arcomat végig simította az ujjai végével. A tálcával a kezében egyensúlyozva az emberek között visszanézett rám, és visszakacsintott.

-Mint mindig. -Válaszoltam neki, de már nem hallhatta. Túl távol volt a kocsma szavai pedig egyre hangosabbak lettek az éjszakával közeledve.

Pár körrel később az üveg vége felé a telefonom csörgött a zsebemben. Az elmém kissé már tompa volt és nem sikerült egyből reagálnom és kivenni a zsebemből. Párat csörrent, majd a zsebemhez kaptam és kiráncigáltam a mobilt. Néztem ki hív, de nem értettem. Lewis. Miért keres a régi társam? Felvettem a telefont és beleszóltam.

-Igen?

-A Mühller testévreket holtan találták a Barrington rezidencián. Azonnal gyere ide. Tudom, hogy te jóban voltál velük. Lenne pár kérdésem hozzád. –Majd letette a telefont.

Alig pár órája mentek el. Mi a franc történhetett? Megittam az utolsó löketet és elindultam kifelé. Az ajtón majdnem csak kiestem annyira merev részeg voltam. Marv rámnézett és oda jött hozzám.

-Bocsi Sam, de így nem ülhetsz kocsiba. –Belenyúlt a zsebembe és kikapta a kulcsomat.

-Marv add vissza, mert nem állok jót magamért. –De Marvin nem tudott komolyan venni, de még én sem magam. Annyira részeg voltam, hogy egy jobb horgot sem tudtam volna bevinni neki. –Tudod mit? Akkor hívj nekem egy taxit. Jó? -Kibillentem az egyensúlyomból és megtámaszkodtam a drótkerítésben. Csuklani kezdtem és a földet néztem.

-Azonnal...bár nem tartom jó...

-Hívd azt a kibaszott taxit.

-Rendben. Hívom már. Nyugi Sam. Komolyan mondom rád sem ismerek.

Miután a taxiba beszálltam megmondtam a címet és elindultunk. A hátsó ülésen egy kevés józanító port felszívtam, hogy ne legyek elhajtva a helyszínről. Húsz percet utazatunk. Kerülőúton mentünk, hogy legyen időm kijózanítani az elmém, hogy meg tudjak szólalni egyáltalán. Kifizettem a sofőrt és néztem befelé a nagy kapun. Mindenhol rendőrautók és helyszínelők. Nagy levegőt vettem és felkészültem mi a franc vár ott bent engem? Sofia is halott lehet? Mi a fasz történt itt bassza meg...